Ne gondolj arra, mondták, hogy a szomszéd málnabokrai éjszaka polipokká válnak Hogy a narancsszínű fejlécek egy nyolcvan évvel ezelőtti osztálykirándulásszámháborújának emlékei Hogy a kilátás a városra csak egy széttépett olajfestmény, a lámpába repülő bogarak tudata egy nyolcjegyű számsor Ne…

Most leginkább, mint a férfi a vonaton akihez senki nem szól de ő mindenkit ismer Teát iszik termoszból Halott madarakkal repülni a macska a teraszon hagyta őket Sorban, nap mint nap egyet De nincs is teraszom se macskám Kopott ajándékbögréből iszom a teát

Mióta komolyabb érdeklődéssel fordulok a művészetek, főképp az irodalom felé, motoszkál bennem a gondolat, hogy ezt az egészet megfogalmazzam, megmutassam, hogyan is látom. Tehát azt előre le szeretném szögezni, hogy soha nem tanultam erről, semmiféle képesítésem nincs, hogy a valóban igazat…

A villanypóznák összekötik a fáradt eget a szántófölddel. Ez az eső nem az a felszabadító fajta. Megint, újra, újra: dacolok a köddel. Mondd, mennyi értelmet látsz a kimondott szavaimban? Mennyi értelme van továbbmenni? Ragrímeket hordok karjaimban A szabadságom néha teher Senki nem mondja, mit…

Kései már ez az óra, látszik az égen  kék neonok körei égnek a hűs betononReszket a széllel a szirma, lassu a játék Vérszinü rózsaszirom hervad az út peremén. Szárai összetiporva, táncol a bűzzel zöld szemeteskosarak közben az utcakövön.Nincsen szívdobogása, nincs aki látja  Itt marad éjszaka hát.…

Várni arra, hogy csak szimplán várni rád a hangot hallgatom, magányom csend-zaját Mióta ismerem, mióta láttam őt, azóta tervezem, azóta összeköt A hangot hallgatom magányom csend-zaját bokornyi füst a test kopognak odaát Zsinórban hallgatom csak egyszer láttalak páncél a kardhalon mélyen…

ráhangolódni az órakattogásra, rajzolni értelmetlen gondolatokat az üres saját-szagú levegőbe ringatni a kétkedéssel magam rendetlenséggel ellensúlyozni, hogy nincs itt semmi, és mégis itt van kontrasztokat építeni falként magam köré, hogy ne találjanak meg az az ólomkatonák, se a kifordított…

Az őszi napfény sárgaságaez vagy te nekemszakadt szívemnek folytatásarégi-új sebem A víz a száraz virágföldre,néma mosolyoka fürdőszoba páraködje,hogy rád gondolok

Op. 2   Hangtalan az éjszaka, s csillag nem ragyog a Szürke égen át. Neonban villogó köd rajzolja Éles, hideg esőcseppek édes illatát. Üvegként csillog ezernyi szikra, szilánkokra törve azt, ami nem létezik. A világosság megköti a hangot Csendben hallod csak a tenger moraját, a padló…

Most minden más. Te is mintha lassan elmosódnál a végtelenben. Az üvegről vízcseppek csorognak. Minden homályos. A világ csöndben válik fakó foltokká a szemem előtt. És most, hogy már nem látok körvonalakat, Hirtelen lesz jelentősége az egésznek. Olyan szép itt minden. Szép és megnyugtató. Lebegek…