Most minden más.
Te is mintha lassan elmosódnál
a végtelenben.
Az üvegről vízcseppek
csorognak.
Minden homályos.
A világ csöndben válik fakó foltokká
a szemem előtt.
És most, hogy már nem látok
körvonalakat,
Hirtelen lesz jelentősége
az egésznek.
Olyan szép itt minden.
Szép és megnyugtató.
Lebegek a ködben.
Csak tompán lüktet a Föld.
Nincs már semmi többé.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.