ráhangolódni az órakattogásra,
rajzolni értelmetlen gondolatokat
az üres saját-szagú levegőbe
ringatni a kétkedéssel magam
rendetlenséggel ellensúlyozni,
hogy nincs itt semmi, és mégis itt van
kontrasztokat építeni
falként magam köré,
hogy ne találjanak meg az
az ólomkatonák, se a kifordított ruhák
lapockán veregetni a Szerelmet
nem találnak majd meg, ha meghalok
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.