Kemény Zsófi és a Piaci Rés

Kemény Zsófi 1994-ben született Kemény István és Szirmay Ágnes lányaként, Kemény Lili húgaként. Mint családja többi tagja, ő is irodalmi pályára ment. 2013-ben leérettségizett a Radnóti gimnázium tanulójaként. Az ELTE pszichológia szakán kezdte egyetemi tanulmányait, majd átjelentkezett a BTK-ra, hogy pszichológiai szakszövegek helyett irodalmi szakszövegeket olvasson. Két regénye jelent meg eddig (Én még sosem, 2014 és Rabok tovább,2017) valamint egy verseskötete (Nyílt láng használata, 2014). Slammerként is ismert, fő témái az öndefiniálás, a sztereotípiák ledöntése, de neve garancia minden slamtípusra.

2017-ben jelent meg első raplemeze, melynek beat részét Konsiczky Dávidnak köszönhetjük. Az album címe Piaci Rés, Zsófi pedig a Sophie Hard előadónévvel van feltüntetve. Az alkotás négy számból áll, ezekről szeretnék most beszélni.

Az első szám a lemez címét viseli. Ez tulajdonképpen az elkövetkezendő zenék összefoglalója is lehetne. Aktuális társadalomkritikát fogalmaz meg, beszél arról, milyen nőnek lenni a 21. században Magyarországon, meg úgy akárhol. Megjelenik benne a feminizmus azon formája is, ami az egész lemezt végigkíséri. Az előítéletek megkérdőjelezése és ellenzése szinte már megszokott az előadótól. Számomra talán ez a legszimpatikusabb jellemvonása mind közül. Az utolsó sorok fogtak meg leginkább: a szövegek szerzője felhívja a figyelmet korunk talán legfontosabb problémájára, a tisztelet általános hiányára.

A második: Háj Way To Hell. A szám témája az állandó fogyni vágyás. Az, hogy mindenhonnan az állítólagos tökéletes testalkatot látjuk, és ennek hatására mi is ilyenek akarunk lenni. A „Te nem is akarsz fogyózni, Jézusom, ez tök beteg!” sor pedig magáért beszél.

A harmadik szöveg címe Lehel Piac. Témája Magyarország jelenlegi helyzete, a kilátástalan jövő, és a sötét jelen képének felvázolása. Sok, apró részletből tevődik össze a szám, amiket oldalakon keresztül lehetne elemezni. A legjobb és legjellemzőbb sor talán az „Anyaföld, hazám, mondd, Mama, hol fáj?/Mindenki csak jót akar? jó, takarodjál!”

Ez Ilyen Szerelmes Szám. A téma a szerelem, de valahogy úgy, ahogy még sosem hallottad. A plátói szerelem egy új kontextusban. Talán ennek a számnak van a legjobb alapja, a gitár, a beat és a szöveg összhangban van. Feltűnhet az is, hogy ez egy kifordított változata a mai, minden esztétikát nélkülöző szerelmes popslágereknek.

Összefoglalva: ez az alkotás hiánypótló a magyar hiphop és underground kultúrában. Respekt Zsófinak a bátorságért és őszinteségért. Sokat lehetne még beszélni róla, de a legjobb, ha mindenki meghallgatja, és hagyja hogy megérjen benne. Egy olyan albumról van szó, amelyet többször meg kell hallgatni, leülni, és végiggondolni a mondanivalóját. Még sok ilyet!!!