Ne gondolj arra, mondták,
hogy a szomszéd málnabokrai
éjszaka polipokká válnak
Hogy a narancsszínű fejlécek
egy nyolcvan évvel ezelőtti osztálykirándulás
számháborújának emlékei
Hogy a kilátás a városra
csak egy széttépett olajfestmény, a lámpába repülő bogarak tudata egy nyolcjegyű számsor
Ne gondolj arra, mondták,
Hogy a fehér macskák tekintete
a fekete pólódon
tükröződik a világba
Hogy a vonatok hangja szeptembertől Berlinbe költözik,
a szíved pedig Oslóba,
Hogy a remény délibábja
lassan a padláson aszalódó porcelánbabában él tovább
Te pedig itt maradsz, hogy belekösd a magányodat a nem létező kedvesed téli sáljába.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.