Zuhanni a végtelenbe
nincs mellettem senki más
szilánkokban elterülni
ez csupán csak árulás
Álmosoly az arcra festve
zúg a szél hátam mögött
homokvárak közt ledöntve
emléked hozzám költözött.
Egy hangulatnyi tükörképre
fehér betűket mázolok
úgy ismerem meg önmagam,
hogy közben én is változok.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.