Zuhanni a végtelenbe nincs mellettem senki más szilánkokban elterülni ez csupán csak árulás
Álmosoly az arcra festve zúg a szél hátam mögött homokvárak közt ledöntve emléked hozzám költözött.
Egy hangulatnyi tükörképre fehér betűket mázolok úgy ismerem meg önmagam, hogy közben én is változok.