A villanypóznák összekötik a fáradt eget a szántófölddel. Ez az eső nem az a felszabadító fajta. Megint, újra, újra: dacolok a köddel.
Mondd, mennyi értelmet látsz a kimondott szavaimban? Mennyi értelme van továbbmenni? Ragrímeket hordok karjaimban
A szabadságom néha teher Senki nem mondja, mit…