Op. 2
Hangtalan az éjszaka,
s csillag nem ragyog a
Szürke égen át.
Neonban villogó köd rajzolja
Éles, hideg esőcseppek
édes illatát.
Üvegként csillog ezernyi
szikra,
szilánkokra törve azt,
ami nem létezik.
A világosság megköti a hangot
Csendben hallod csak a
tenger moraját,
a padló beton, a tető
ezüst,
szél fröcsköli szét a lélek
Olaját.
A millió plakát nem
térkép egy jobb világba,
Halkan roppan ketté a
Föld, s te más rezgésszámra állítod az Univerzum katonái
kürtszavát.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.