Remélem, már érted.
Az elmúlás sötét
fátyolán át is látszik
a fény.
Remélem, már felfogtad, hogy
ezen úgysem tudsz
változtatni.

Ha a szél lebbenti meg
a függönyt, ha eső hullik
a szürke égből,
remélem érted hogy mindennek
oka van.

Túlzó metaforák árnyékába
bezsúfolt babaházak,
széttépett lapok,
remélem tudod, hogy egyszer
majd megérted.

Érmezei Zoltán a magyar avantgárd kevésbé ismert, de annál jelentősebb művésze. Budapesten született, 1955-ben. Eleinte főként a szépirodalom foglalkoztatta, olvasott, művelt ember volt, aki minden egyes olvasmányát szisztematikusan kijegyzetelte. 1960-as években kezdett a képzőművészet felé fordulni, és díszlettervezést szeretett volna tanulni. Ez okból kereste fel Keserü Ilona festőművészt, aki őt tovább irányította Pauer Gyulához, a magyar avantgárd jelen kiemelkedő alakjához. Pauer Érmezei mestere és későbbi alkotótársa lett. A két művész jól megértette egymást, mindketten autodiktata módon kívántak fejlődni, és a közös munka, valamint a gyakorlatok kialakították Érmezei művészetének alappilléreit, és az ifjú művésznek egyre jobban sikerült a gondolkodásmódját és filozófiáját megjeleníteni.

Első önálló alkotásai az ún. mail art-ok voltak melyeket különböző ismerőseinek küldött el, mint pl. Beke László. Ezek tartalma mindig valami más, sajátos jelentéstartalmú dolog volt. Ezek közé tartozott egy csomag földimogyoró, melyek egyik oldalát pirosra mázolták, vagy egy papír, felirattal: „don´t read this”. Első nyilvános art-akciója volt, hogy a Magyar Nemzet egyik 1975 márciusi számában saját halálhírét jelentette be, valamint temetésének márc. 15-ei időpontját.

1978-ban a nagyatádi művésztelepen feltehetőleg közreműködött Pauer Tüntetőtábla-erőjének ásásában és dokumentálásában is, valamint az első nagyatádi pszeudo-előadáson is szerepelt.

Meg kell említenünk írásos munkásságát is. Mint már említettem, a könyveket szisztematikusan kijegyzetelte, de az idézetetek gyakran összefolytak saját gondolatainak vázlataival, mintegy kiegészítve egymást. Ezek főként filozofikus, esetleg pszichológiai taglalgatások, melyek a dolgok miértjét hivatottak kutatni. De fennmaradtak szóviccek, egyszerűen csak címek, tipográfiák és szövegkollázsok is.

1979-ben Erdély Miklós révén megismerkedik Altorjai Sándorral. Mikor kiderül, hogy Altorjai már csak pár hetet kap az élettől, Érmezei azonnal leutazik hozzá Szigligetre, hogy segítsen befejezni a megkezdett műveket.

1986 egy fontos év Érmezei és Pauer számára is. Ekkor születik meg ugyanis a fiktív művész, P.É.R.Y. Puci, aki nevét a három megszemélyesítőről, Pauerről, Érmezeiről és Rauschenberger Jánosról kapta. Arcképe a három művész portréja egymáson. Az új művészalakulat a Dráva partjára indul először hogy plan air stílusú tájképeket készítsen.

Érmezei és Rauschenberger dolgozott együtt Pauer nélkül is. A koncepció lényege a tükör volt, különböző helyzetekből rajzolták egymás tükörképeit a tükörre, vagy akár egymás szemüvegére is.

Szobrászatában megjelennek festészeti elemek is, mint például a pilanatplasztika vagy a dagerroplasztika. Szobrai a mozdulatokon keresztül jelenítik meg a fájdalmat és az érzelmeket is.

Életművének lezáró alkotása Déry Tibor Óriáscsecsemő c. darabjának díszletei. A színdarab bemutatójára csak Érmezei 1991-ben bekövetkezett halála után került sor. Érmezei élete utolsó éveiben tért meg, és igyekezett a halált egy új kezdetként értékelni. Utolsó éveiben átformálódott művészete megváltoztatta a mai magyar képzőművészetet is.

P.S: Jelen írásom egy iskolai feladat megtestesülése az előző tanévből. A személyes benyomásaim nem igazán fértek össze a hivatalosabb, bemutató szöveggel, de itt szeretném megemlíteni, mekkora benyomást tett rám ennek az embernek a művészete. Nagyszüleim személyesen is ismerték őt, és sok személyes történetet hallottam róla. Az életműkiállítás, melyet a Ludwig Múzeumban láttam, gyönyörű volt. Sajnos Érmezei művészete és élete nem kapott és nem kap akkora figyelmet, amennyit érdemelne. Fájdalmas belegondolni, mennyi mindent változtathatott volna a magyar modern művészeten, ha hosszabb életút adatik neki.

Kemény Zsófi 1994-ben született Kemény István és Szirmay Ágnes lányaként, Kemény Lili húgaként. Mint családja többi tagja, ő is irodalmi pályára ment. 2013-ben leérettségizett a Radnóti gimnázium tanulójaként. Az ELTE pszichológia szakán kezdte egyetemi tanulmányait, majd átjelentkezett a BTK-ra, hogy pszichológiai szakszövegek helyett irodalmi szakszövegeket olvasson. Két regénye jelent meg eddig (Én még sosem, 2014 és Rabok tovább,2017) valamint egy verseskötete (Nyílt láng használata, 2014). Slammerként is ismert, fő témái az öndefiniálás, a sztereotípiák ledöntése, de neve garancia minden slamtípusra.

2017-ben jelent meg első raplemeze, melynek beat részét Konsiczky Dávidnak köszönhetjük. Az album címe Piaci Rés, Zsófi pedig a Sophie Hard előadónévvel van feltüntetve. Az alkotás négy számból áll, ezekről szeretnék most beszélni.

Az első szám a lemez címét viseli. Ez tulajdonképpen az elkövetkezendő zenék összefoglalója is lehetne. Aktuális társadalomkritikát fogalmaz meg, beszél arról, milyen nőnek lenni a 21. században Magyarországon, meg úgy akárhol. Megjelenik benne a feminizmus azon formája is, ami az egész lemezt végigkíséri. Az előítéletek megkérdőjelezése és ellenzése szinte már megszokott az előadótól. Számomra talán ez a legszimpatikusabb jellemvonása mind közül. Az utolsó sorok fogtak meg leginkább: a szövegek szerzője felhívja a figyelmet korunk talán legfontosabb problémájára, a tisztelet általános hiányára.

A második: Háj Way To Hell. A szám témája az állandó fogyni vágyás. Az, hogy mindenhonnan az állítólagos tökéletes testalkatot látjuk, és ennek hatására mi is ilyenek akarunk lenni. A „Te nem is akarsz fogyózni, Jézusom, ez tök beteg!” sor pedig magáért beszél.

A harmadik szöveg címe Lehel Piac. Témája Magyarország jelenlegi helyzete, a kilátástalan jövő, és a sötét jelen képének felvázolása. Sok, apró részletből tevődik össze a szám, amiket oldalakon keresztül lehetne elemezni. A legjobb és legjellemzőbb sor talán az „Anyaföld, hazám, mondd, Mama, hol fáj?/Mindenki csak jót akar? jó, takarodjál!”

Ez Ilyen Szerelmes Szám. A téma a szerelem, de valahogy úgy, ahogy még sosem hallottad. A plátói szerelem egy új kontextusban. Talán ennek a számnak van a legjobb alapja, a gitár, a beat és a szöveg összhangban van. Feltűnhet az is, hogy ez egy kifordított változata a mai, minden esztétikát nélkülöző szerelmes popslágereknek.

Összefoglalva: ez az alkotás hiánypótló a magyar hiphop és underground kultúrában. Respekt Zsófinak a bátorságért és őszinteségért. Sokat lehetne még beszélni róla, de a legjobb, ha mindenki meghallgatja, és hagyja hogy megérjen benne. Egy olyan albumról van szó, amelyet többször meg kell hallgatni, leülni, és végiggondolni a mondanivalóját. Még sok ilyet!!!

Az őszi napfény sárgasága
ez vagy te nekem
szakadt szívemnek folytatása
régi-új sebem

A víz a száraz virágföldre,
néma mosolyok
a fürdőszoba páraködje,
hogy rád gondolok

Ez nem vers. De mégis
Valahol a póza és a vers között elakadt.
Nem fog sikerülni. Pedig most kéne.
A gondolat lüktető fájdalommá vált a koponyában.
Nem tudsz mozdulni. Az izmok dermedtek.
Mintha megfagytál volna.

Op. 2

Hangtalan az éjszaka,
s csillag nem ragyog a
Szürke égen át.
Neonban villogó köd rajzolja
Éles, hideg esőcseppek
édes illatát.
Üvegként csillog ezernyi
szikra,
szilánkokra törve azt,
ami nem létezik.

A világosság megköti a hangot
Csendben hallod csak a
tenger moraját,
a padló beton, a tető
ezüst,
szél fröcsköli szét a lélek
Olaját.
A millió plakát nem
térkép egy jobb világba,
Halkan roppan ketté a
Föld, s te más rezgésszámra állítod az Univerzum katonái
kürtszavát.

Üdv itt!

Észrevehettétek a blogom hátlapját. Saját rajzaimat láthatjátok a képen. A fotóért különös köszönet illeti VZs-t, az én kedvenc fotósomat, barátnőmet, és osztálytársamat. Sokat kellett várni rá, hogy az idő megfelelő legyen a fotózáshoz, de végre sikerült! Összeszedtem egy mappányi rajzot, teleírt és kitépett lapot, és ezek az alkotások születtek belőle.

Most minden más.
Te is mintha lassan elmosódnál
a végtelenben.
Az üvegről vízcseppek
csorognak.
Minden homályos.
A világ csöndben válik fakó foltokká
a szemem előtt.
És most, hogy már nem látok
körvonalakat,
Hirtelen lesz jelentősége
az egésznek.
Olyan szép itt minden.
Szép és megnyugtató.
Lebegek a ködben.
Csak tompán lüktet a Föld.
Nincs már semmi többé.

Üdv mindenkinek!

A tavalyi könyvfesztiválon szereztem egy könyvet, Petr Hruška Mondom neked c. kötetét. Az előtte lévő fél órában egy beszélgetést hallgattam meg a szerzővel, a mű fordítójával, Vörös Istvánnal, és több más, szláv alkotóval is. Már akkor is tetszettek a gondolatok, amiket egy, számomra még ismeretlen, hosszú, ősz hajú férfi mondott a kötet kapcsán. Akkor még nem tudtam, hogy kis idő múlva az egyik kedvenc költőmmé válik majd. Őszintén szólva, nem sok maradt meg bennem a szavakból, de ha visszagondolok, elfog az az érzés, hogy nem hiába voltam ott, és az hogy mennyire megfogott Hruška személyisége, és gondolkodásmódja.

Csak ez után pár nappal fogtam a kezembe a kis zöld könyvecskét. Szép lenne azt mondani, hogy emlékszem rá, melyik versnél nyílt ki, de sajnos nem emlékszem rá. Egyszerűen csak belekezdtem a közepén, elolvastam egyet, és még egyet, majd egy következőt. Egyszerűen beszippantott a világ, a hétköznapok apró mozdulatainak művészetté emelése.

A versek pillanatképeket mutattak nekem, és a pillanatokon át érzéseket, illatokat, fényeket és színeket. Nem tudtam letenni. Talán ennek hatására kezdtem el én is olyan verseket írni, amik kicsit kitörnek a ritmus és rím – amúgy fantasztikus – ketrecéből. Azt hiszem, ebben az időben kezdtem el én is rátalálni saját magamra. A mind az olvasott, mind az írott művek segítettek megérteni az életem, annyira, amennyire egy tizenhárom éves meg tudja érteni.

Egyre inkább belevettem magam a versekbe, és szinte már sehová nem indultam el a kis kötet nélkül. Az iskolában a szünetekben, a vonaton, a buszon, otthon, mindenhol ezt olvastam. Nagyon inspiráló volt számomra az egész. Azt hiszem, akkor kezdtem el a szláv irodalom felé komolyabban is érdeklődni. Szerencsére a családom nagyon közel áll a cseh és szlovák művészetekhez, így viszonylag sok lehetőségem volt beleásni magam. Kezembe fogtam Jan Novák Eddig megvolnánk c. regényét, és ezt is nagyon megszerettem. Felkerült a bakancslistámra a cseh nyelv megtanulása, hogy a könyveket eredeti nyelven is elolvashassam. Děkuji, Hruška!

                                                          Sacc

Üdv mindenkinek itt, újra!

Szeretném, ha az első igazi cikk itt  a blogon egy általános összefoglaló lenne a slam poetryről, és arról, hogy mit jelent nekem. Azt vettem észre, hogy a legtöbben nem is tudják mi ez az új költészeti forma, legalábbis a környezetemben és a korosztályomban. Remélem, ez minél hamarabb változni fog, és egyre inkább terjedni fog ez az egész...

Tehát magáról a műfajról: Ez egy meglehetősen új költészeti irányzat. A műnemek közül talán a lírába sorolható, és nagyon sok hasonlóságot mutat az ókori görög költészettel,mint például, hogy elhanyagolható a rímelés, és a fő hangsúly a ritmuson van. A slam egy élő műfaj, körülbelül három percig tart, a versenyeken ez idő meghaladása után pontlevonás jár. Leírhatjuk a szavakat, de sok jelentős elem nem jelenik meg így, mint például a testbeszéd vagy a hangsúlyozás, hanghordozás. A szövegek a költészet és a rapzene határán állnak, színészettel vegyítve, de az alkotói szabadság sok mindent hozzátesz: lehet énekelni, táncolni, a közönséget segítségül hívni. Igazi bulihangulatot lehet létrehozni a színpadon. Kellékeket és zenei aláfestést is lehet használni, ha a zsűri engedélyezi. Ha van egy szöveged, nevezhetsz vele versenyre, vagy előadhatod az open mic-en is, ami a nyitott mikrofont jelenti. Ha inkább közösségben szövegelnél, ott van a team slam, vagyis csapatban adhattok elő. Ilyenkor még több lehetőség áll rendelkezésetekre, mint például a szövegek közti gyors váltás, egymás szövegrészei alá éneklés, és amit csak el tudsz képzelni.

Magyarországon a műfaj 2006 óta van jelen, első feltűnése a Műcsarnokban volt a Költők rapperek ellen alcímű rendezvényen. Később rendszeres "slamklubokat" rendeztek különböző kávézókban és éttermekben, bárokban, pl. a Mika Tivadar Mulató. Ma ezeket a rendezvényeket minden hónap utolsó csütörtökén rendezik Budapesten az Ankertben. 2012 óta évente országos bajnokságokat, rövidítve SPOB-kat is rendeznek, amire minden 16 éven fölüli nevezhet, és elmondhatja irományát. Vannak ezen kívül is rendezvények,mint például a Vadászszezon, vagy más, nem rendszeresen megrendezett alkalmak.

Pár szót a slammerekről. Ők főként egyetemisták, de előfordulnak ennél a korosztálynál fiatalabb és idősebb művelői is a stílusnak. Nincs hiány a tehetségből, ha csak a tavalyi évet is nézzük: Bárány Bence hazánk képviseletében 8. helyezett lett a nemzetközi, igen erős mezőnyben. A kedvenceim közé tartozik Süveg Márk Saiid is, aki a magyar hiphop igen kiemelkedő alakja, az Akkezdet Phiai rapcsapat tagja Závada Péterrel, Mészáros Péter Mészi, aki teamslamben sem rossz: a Standard Hiba nevű slamduóval, melynek másik tagja Purosz Leonidasz, jelentős helyezéseket ért el a versenyeken, Gábor Tamás Indiana, és Kemény Zsófi, Kemény István költő lánya, akinek a szövegeit ronggyá hallgattam már. Sok más ember szövegeit is hallgatom, de számomra ők azok, akik neve garancia a jó és tartalmas szövegekre.

A slam poetry egy-két éve talált rám egy barátnőm révén. Először Saiidot hallgattam, majd következett minden más, és fokozatosan slam-függő lettem. Megfogott a szabadság, a nyelvezet, a szavak, és ma már nem tudnám elképzelni az életem ezek nélkül a szövegek nélkül. Vannak szövegek, amiket már kívülről fújok, vannak, amikkel együtt nevetek, és előfordult, hogy egy slam hallgatása közben egy pár könnycsepp is legördült az arcomon. Remélem, hogy egyszer majd  egy saját szöveggel kiállok én is a színpadra, és én is mosolyt vagy könnyeket csalhatok a hallgatóság arcára.

Remélem tetszett! Ha egyéb információt szeretnél a slammerekről, vagy elmennél egy rendezvényre, a Slam Poetry Magyarország honlapján mindent megtalálsz! 

                                                                                                   Sacc                       

 fotó: New Era Hungary