Érmezei Zoltán

Érmezei Zoltán a magyar avantgárd kevésbé ismert, de annál jelentősebb művésze. Budapesten született, 1955-ben. Eleinte főként a szépirodalom foglalkoztatta, olvasott, művelt ember volt, aki minden egyes olvasmányát szisztematikusan kijegyzetelte. 1960-as években kezdett a képzőművészet felé fordulni, és díszlettervezést szeretett volna tanulni. Ez okból kereste fel Keserü Ilona festőművészt, aki őt tovább irányította Pauer Gyulához, a magyar avantgárd jelen kiemelkedő alakjához. Pauer Érmezei mestere és későbbi alkotótársa lett. A két művész jól megértette egymást, mindketten autodiktata módon kívántak fejlődni, és a közös munka, valamint a gyakorlatok kialakították Érmezei művészetének alappilléreit, és az ifjú művésznek egyre jobban sikerült a gondolkodásmódját és filozófiáját megjeleníteni.

Első önálló alkotásai az ún. mail art-ok voltak melyeket különböző ismerőseinek küldött el, mint pl. Beke László. Ezek tartalma mindig valami más, sajátos jelentéstartalmú dolog volt. Ezek közé tartozott egy csomag földimogyoró, melyek egyik oldalát pirosra mázolták, vagy egy papír, felirattal: „don´t read this”. Első nyilvános art-akciója volt, hogy a Magyar Nemzet egyik 1975 márciusi számában saját halálhírét jelentette be, valamint temetésének márc. 15-ei időpontját.

1978-ban a nagyatádi művésztelepen feltehetőleg közreműködött Pauer Tüntetőtábla-erőjének ásásában és dokumentálásában is, valamint az első nagyatádi pszeudo-előadáson is szerepelt.

Meg kell említenünk írásos munkásságát is. Mint már említettem, a könyveket szisztematikusan kijegyzetelte, de az idézetetek gyakran összefolytak saját gondolatainak vázlataival, mintegy kiegészítve egymást. Ezek főként filozofikus, esetleg pszichológiai taglalgatások, melyek a dolgok miértjét hivatottak kutatni. De fennmaradtak szóviccek, egyszerűen csak címek, tipográfiák és szövegkollázsok is.

1979-ben Erdély Miklós révén megismerkedik Altorjai Sándorral. Mikor kiderül, hogy Altorjai már csak pár hetet kap az élettől, Érmezei azonnal leutazik hozzá Szigligetre, hogy segítsen befejezni a megkezdett műveket.

1986 egy fontos év Érmezei és Pauer számára is. Ekkor születik meg ugyanis a fiktív művész, P.É.R.Y. Puci, aki nevét a három megszemélyesítőről, Pauerről, Érmezeiről és Rauschenberger Jánosról kapta. Arcképe a három művész portréja egymáson. Az új művészalakulat a Dráva partjára indul először hogy plan air stílusú tájképeket készítsen.

Érmezei és Rauschenberger dolgozott együtt Pauer nélkül is. A koncepció lényege a tükör volt, különböző helyzetekből rajzolták egymás tükörképeit a tükörre, vagy akár egymás szemüvegére is.

Szobrászatában megjelennek festészeti elemek is, mint például a pilanatplasztika vagy a dagerroplasztika. Szobrai a mozdulatokon keresztül jelenítik meg a fájdalmat és az érzelmeket is.

Életművének lezáró alkotása Déry Tibor Óriáscsecsemő c. darabjának díszletei. A színdarab bemutatójára csak Érmezei 1991-ben bekövetkezett halála után került sor. Érmezei élete utolsó éveiben tért meg, és igyekezett a halált egy új kezdetként értékelni. Utolsó éveiben átformálódott művészete megváltoztatta a mai magyar képzőművészetet is.

P.S: Jelen írásom egy iskolai feladat megtestesülése az előző tanévből. A személyes benyomásaim nem igazán fértek össze a hivatalosabb, bemutató szöveggel, de itt szeretném megemlíteni, mekkora benyomást tett rám ennek az embernek a művészete. Nagyszüleim személyesen is ismerték őt, és sok személyes történetet hallottam róla. Az életműkiállítás, melyet a Ludwig Múzeumban láttam, gyönyörű volt. Sajnos Érmezei művészete és élete nem kapott és nem kap akkora figyelmet, amennyit érdemelne. Fájdalmas belegondolni, mennyi mindent változtathatott volna a magyar modern művészeten, ha hosszabb életút adatik neki.