Üdv mindenkinek!
A tavalyi könyvfesztiválon szereztem egy könyvet, Petr Hruška Mondom neked c. kötetét. Az előtte lévő fél órában egy beszélgetést hallgattam meg a szerzővel, a mű fordítójával, Vörös Istvánnal, és több más, szláv alkotóval is. Már akkor is tetszettek a gondolatok, amiket egy, számomra még ismeretlen, hosszú, ősz hajú férfi mondott a kötet kapcsán. Akkor még nem tudtam, hogy kis idő múlva az egyik kedvenc költőmmé válik majd. Őszintén szólva, nem sok maradt meg bennem a szavakból, de ha visszagondolok, elfog az az érzés, hogy nem hiába voltam ott, és az hogy mennyire megfogott Hruška személyisége, és gondolkodásmódja.
Csak ez után pár nappal fogtam a kezembe a kis zöld könyvecskét. Szép lenne azt mondani, hogy emlékszem rá, melyik versnél nyílt ki, de sajnos nem emlékszem rá. Egyszerűen csak belekezdtem a közepén, elolvastam egyet, és még egyet, majd egy következőt. Egyszerűen beszippantott a világ, a hétköznapok apró mozdulatainak művészetté emelése.
A versek pillanatképeket mutattak nekem, és a pillanatokon át érzéseket, illatokat, fényeket és színeket. Nem tudtam letenni. Talán ennek hatására kezdtem el én is olyan verseket írni, amik kicsit kitörnek a ritmus és rím – amúgy fantasztikus – ketrecéből. Azt hiszem, ebben az időben kezdtem el én is rátalálni saját magamra. A mind az olvasott, mind az írott művek segítettek megérteni az életem, annyira, amennyire egy tizenhárom éves meg tudja érteni.
Egyre inkább belevettem magam a versekbe, és szinte már sehová nem indultam el a kis kötet nélkül. Az iskolában a szünetekben, a vonaton, a buszon, otthon, mindenhol ezt olvastam. Nagyon inspiráló volt számomra az egész. Azt hiszem, akkor kezdtem el a szláv irodalom felé komolyabban is érdeklődni. Szerencsére a családom nagyon közel áll a cseh és szlovák művészetekhez, így viszonylag sok lehetőségem volt beleásni magam. Kezembe fogtam Jan Novák Eddig megvolnánk c. regényét, és ezt is nagyon megszerettem. Felkerült a bakancslistámra a cseh nyelv megtanulása, hogy a könyveket eredeti nyelven is elolvashassam. Děkuji, Hruška!
Sacc
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.