ráhangolódni az órakattogásra, rajzolni értelmetlen gondolatokat az üres saját-szagú levegőbe ringatni a kétkedéssel magam rendetlenséggel ellensúlyozni, hogy nincs itt semmi, és mégis itt van kontrasztokat építeni falként magam köré, hogy ne találjanak meg az az ólomkatonák, se a kifordított…

Hideg van. Nem nagyon, csak épp annyira, hogy beférkőzzön az ember gondolatai közé. Halkan szemerkél az eső. Csöndben kopog a betonon, ugyanazt a monoton ritmust ütve. A nap utolsó, bágyadt sugarai is elbújtak a fekete felhők mögött. Egymagadban lépegetsz a járdán, Fekete kapucnidat a fejedbe húzva,…

Kopott sorok közt meglapulva Kuporog a félelem Arcod a padló megfakuló foltjaira képzelem. Fáradt tölgyek felett az égen Szemedet látom szüntelen Létem a fák közt beszűrődő Fénynyalábba ültetem. A néma csöndet megszakítva, Szívem dobban csöndesen, Lelkem majd a kósza széllel Messze-messze…